Ez nem igaz, hogy a túlsúlyos többet enne, sőt…. Sok tudományos kísérletet végeztek az evés mennyiség és a testsúly összefüggésének felderítésére.(Beaudoin és Mayr, Lincoln, Baecke, Kromhout, Braitmann, Romieu stb.) Ezekből tudjuk, hogy valójában a dolog fordítva van. A kövérek kevesebbet esznek, kevesebb kalóriát fogyasztanak. Elmondható, hogy a mai testsúlyszabályzásról szóló közbeszéd túlságosan diéta központú.
Miért esznek kevesebbet a túlsúlyosak, attól miért nem fogynak, és akkor a fogyasztó diéták hiábavalók?
A megoldást több ponton kell keresni.
Pszichoneurometabolizmus
Az egyik az ún alapanyagcsereszint, a hormonális egyensúly beállítása. A szervezet a tápanyagok hasznosulására beállít egy szintet, amit a felvett étel mennyiségéhez igazít, hogy a testsúlyát megtartsa. Előfordul, hogy a kevés energiából is többet használ fel és épít be. Ez a beállítás nagy részben függvénye a hormonháztartásunknak: pajzsmirigyműködés, növekedési hormon, cortisoltermelés, szexuális hormonok egyensúlya meghatározza az alapanyagcsere beállítási fokát. Például rendszerint házasság során a férfi tesztoszteron szintje (ezzel együtt szexuális aktivitása) csökken és ettől zsírpárnák keletkeznek.
Tudjuk, hogy a stressz hizlal, a nyugalom fogyaszt, de mindkettő csak egy bizonyos mértékig. A boldogság hizlal, a boldogság vágya fogyaszt. A hormonok szintje nagyban függ a lelkiállapotunktól, gondolkodásunktól és attól, hogy „jól érezzük-e magunkat a bőrünkben”. Azok, akik nem elégedettek a testformájukkal, nehezebben tudnak fogyni is. A jó érzések segítik a fogyást, a negatív érzelmek, harag, düh, elégedetlenség gátolja. Tudjuk azt is, hogy környezetünk kritikája, megbélyegző magatartása, állandó stresszelése akadályozza a fogyást.
Hőszabályzás
Tudjuk azt is, hogy a zsírpárna szigetel és hogy a legnagyobb eneriafelhasználás a test fűtése, tehát a testhőmérséklet szinten tartása. Ez azt jelenti, hogy a kövérek kevesebb energiát igényelnek, míg a soványak sokat ehetnek, mert azt elhasználják a test hőmérsékletének helybentartására. Akik testhőmérséklete magasabb, azok több energiát használnak el a test fűtésére és kevesebb marad a testsúly növelésére. Akik hője rendszerint alacsony, hajlamosabbak a hízásra. Az izzadékonyak kevésbé híznak.
Testmozgás
A harmadik faktor nyilvánvalóan a mozgás. A túlsúlyos ember nehezebben mozog, kevesebbet mozog. Kedve sincs, izületei is fájnak ha terheli. Ez kevesebb energiafelhasználást jelent és így több marad ismét csak a zsírpárnákra.
Bakteriális egyensúly
Tudjuk azt is, hogy sok légúti hurutot okozó baktérium és vírus okoz farkaséhséget, amitől viszont nő is a testsúly. A sikeresen eltávolított Helicobacter pylori fertőzés után is növekszik a súly, csakúgy mint a gyerekeknél, akiknek a manduláját kivették.
Azt mondják a testsúlyt kutató szakemberek, hogy a testsúlyt csökkenteni diétával olyan, mint a testhőmérsékletet csökkenteni hideg szobával. Nyilvánvalóan a hőtermelés nem attól fog csökkenni attól, ha lecsökken a környezet hője, vagy ha az mégis lecsökken, akkor az már nagy baj. Ugyanígy a diéta sem tudja befolyásolni a testünk súlyra vonatkozó programbeállítását, csak átmenetileg, vagy úgy mint az éhező modellek esetén, akik bele is betegednek az erőszakos diétával fenntartott alacsony súlyba. Más utakat kell tehát feltárni a túlsúly csökkentésére, hogy a diéta hasson, illetve ha hatott akkor, a jo-jo effektust el tudjuk kerülni. Az én tapasztalatom, hogy ebben a folyamatban a hozzáértő orvos kicsit pedagógussá, pappá, lelki vezetővé is válik, hiszen bár laborvizsgálatokat végez, panaszokat orvosol, de életvezetést, gondolkodást változtat és ez fontosabb, mint maga a szakszerű diéta. Ha a diétázó gondolkodása, meggyőződése, önbizalma, érzelemvilága, stresszfeldolgozó képessége nem változik, akkor a diéta is eredménytelen marad.
[box type=”info”]Összegzés[/box]
Összességében tehát elmondható, hogy a testsúly nem csupán a sikeres diétától függ. Nem tudjuk csökkenteni a testsúlyunkat, ha nincs aki biztatna minket, szakszerű tanácsokat adna, ha nincs kellő elégedettséget adó nemesebb motivációnk (pl. gyógyulás, salaktalanítás, erönlét javítása, erőszakmentes táplálkozás, párkapcsolat stb.) ha a gondolataink, hormonjaink nincsenek egyensúlyban. Szükséges a stressz csökkentése, gondolkodásunk változtatása. Az orvos a diéta összeállításán túl a fogyni szándékozó teljes életét át kell hangolja: labortesztekkel fel kell mérje a hormonháztartását, a krónikus mikrobiológiai fertőzések maradványait, a bélflóra egyensúlyát, a sav-bázis szabályzás jellegzetességeit, az életmód jelentéktelennek tűnő elemeit. De a fogyás mindenkinek lehetséges, csak nem kizárólag a diétától.
